Július

Lavandula angustifolia

Közönséges levendula

»

Árvacsalánfélék családja (Lamiaceae)

Jellemzők:

  • Örökzöld, alacsony növésű (40–60 cm), több éves korában félgömb alakú, fásodó szárú félcserje.
  • Gyökere mélyre hatoló. Levelei átellenesen állnak, szálasak vagy mindkét végükön elkeskenyedő lándzsásak. Az álfüzér virágzat el nem ágazó, 20–40 cm-es virágzati száron fejlődik; június-júliusban virágzik. Virágai álörvökben állnak, kékes-lilás színűek, 5 tagúak. Termése 4 makkocska, de ezekből általában csak 1-2 fejlődik ki.

Előfordulása: Száraz helyeken, jó vízelvezetésű homokos vagy kavicsos talajokon virágzik. Jól fejlődik napsütésben.

Orvosi felhasználás:

Gyógyászati szempontból a levendula illóolaja a legértékesebb. Összetevőiben linaloolt és linalil-acetátot tartalmaz. A növény rendkívül népszerű kozmetikai- és illatszeripari készítményekben, viszont ritkán használt gyógyszerkészítésben. Relaxációs hatása, nyugtalanság, álmatlanság és emésztési panaszok kezelésében való hatásossága tudományosan is bizonyított.

További antibakteriális, antioxidáns, sebgyógyító, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásairól állandó kutatások zajlanak.

Házi felhasználás:

Évszázadok óta ismert és előszeretettel használt gyógynövény, amely napjainkban virágkorát éli. Illóolaja használható bőrápolásra, hajhullás ellen, fejfájás és migrén kezelésére, valamint fertőtlenítő, gyulladástcsökkentő célokra.

Virágját főleg kellemes illata miatt használják ruhák vagy belső terek frissítésére. Köztudottan hatásos a molylepkék és egyéb rovarok ellen. Nem utolsó sorban népszerű ez a gyógynövény a gasztronómiában is. Ételek, italok ízesítésére egyaránt előszeretettel használják.

Érdekesség:

Az árvacsalánfélék családjában sok jelentős gyógynövényt találunk és használunk – menta, zsálya, citromfű. Közös jellemzőjük, hogy ha illóolajára számítunk a begyűjtött gyógynövényt nem szabad mosni, illetve szárítás után rázni, mivel a levelekben található illóolajokat tartalmazó „kelyhek“ leperegnek, elveszítve értékes tartalmaikat.